2018. október 22., hétfő

Cassandra Clare: Végzet Ereklyéi 1. - Csontváros

   Cím: Csontváros
   Eredeti cím: City of Bones
   Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
   Eredeti kiadó: Margaret K. McElderry Books
   Megjelenési éve: 2009
   Eredeti megjelenési éve: 2007
   Oldalszám: 472
   Moly.hu90%
   Goodreads: 4.11



Végzet Ereklyéi sorozat részei:   
City of Bones - Csontváros   
City of Ashes - Hamuváros   
City of Glass - Üvegváros   
City of Fallen Angels - Bukott angyalok városa   
City of Lost Souls - Elveszett lelkek városa   
City of Heavenly Fire - Mennyei tűz városa     

FÜLSZÖVEG:
Gyilkosság ​tanúja lesz – a tizenöt éves Clary Fray aligha számít erre, amikor elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba. Az elkövetők: három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser. 
A holttest aztán eltűnik a semmibe. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi, még egy vércsepp sem bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?
Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? 
Az Árnyvadászok tudni akarják…
Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra visz. Azt fogod kívánni, bárcsak sose érnél az út végére.

Rengeteget gondolkodtam, hogy hogyan kéne összefoglalnom az érzéseimet ezzel a könyvvel kapcsolatban. Be kell vallanom a Csontváros volt az egyik legelső könyv, amit valaha olvastam. Miután átrágtam magam a Harry Potteren és a "csodálatos" Alkonyat köteteken, ez a könyvecske került a kezembe. Biztos vagyok benne, hogy hatalmas szerepe van az olvasáshoz való hozzáállásom kialakulásában. Elsőre imádtam és beleszerettem. Most, hogy másodszorra is végigolvastam csak még jobban imádni kezdtem. Egyszerűen letehetetlen olvasmány, ami a 11 és a 15 éves énemet is egyaránt lekötötte. 
   A szereplők a könyv végére a barátaimmá váltak, akikért aggódom, akiket elsiratok, akikkel együtt örülök és ez szerintem egy órási dolog. Amint véget ért, már egyből akartam a következőt. Még most is várom a folytatást és már számolom vissza a napokat mire végre megkaparinthatom a Hamuvárost.

 A csavarok, a történet kidolgozása, a szereplők jellemrajza, a világ felépítése egytől egyig tökéletes számomra. A csavarok megdöbbentőek és kiszámíthatatlanok. A történet új és egyedi, olyasmi, amilyennel korábban még nem találkoztam. A szereplők önazonosak, szerethetők vagy épp utálhatók, de egyáltalán nem közömbösek. A "gonosz" is érthető és emberi, saját indokokkal és múlttal. A világ pedig kidolgozott, összeszedett és hiba mentes. 
   A saját új kiadásommal mindössze annyi gondom akadt, hogy sokszor hibás volt a mondén szó fordítása. Gyakori volt, hogy találkoztam elírásokkal, amik elég zavaróak voltak. 



Első mondat

 "- Te nyilván szórakozol velem - szólt a kidobó, és széles mellkasa előtt karba fonta a kezét."

SZEREPLŐK

Jace Wayland
Beképzelt, öntelt, nagyképű szőke szépfiú. Pontosan az amire mindnyájunknak szüksége volt. Az elején, amikor megismerjük, hihetetlen felsőbbrendűséggel és lekezelően beszél, ám ahogy halad a történet és melegednek össze kedvenc szereplőink, Jace jég szíve is szép lassan kezd felolvadni. A Lightwoodok szerető testvére, Clary támasza és az Árnyvilág reménysége mind egy személyben. 

"– Ó, mindenkivel goromba – felelte Isabelle könnyedén. – Ettől olyan átkozottul szexis. Ettől, meg mert több démont ölt meg, mint bárki más az ő korában."


Clary Fray
Bátor, vakmerő, pofátlan, indulatos vörös hajú csoda. A forró fejűsége nélkül nem lenne ugyanaz ez a történet. Ahogy megismeri a többieket már annyira nem is gyilkos hangulatú, ám attól függetlenül veszélyes.

"– Szóval, ha nincs egészen telihold, csak kicsit érzed farkasnak magad? – kérdezte Clary. 
– Mondhatjuk. 
– Hát akkor nyugodtan dugd ki a fejed a kocsi ablakán, és lógasd ki a nyelved, ha úgy tartja kedved! 
Luke elnevette magát. – Vérfarkas vagyok, nem golden retriever."


Alec Lightwood
Az elején nagyon ellenszenves karakter, de a történet előrehaladtával megértjük az indokait és ez az ellenszenv védelmező szeretetbe csap át. Jace-szel való parabatai viszonyuk példaértékű és nagyon jó példa minden barátság számára.

"– Mi ez? – robbant ki belőle, miközben Claryről a társaira pillantott, mintha ők tudnák, hogy került oda. 
– Egy lány – mondta Jace, aki lassan összeszedte magát. – Nyilván láttál már lányokat, Alec. A húgod, Isabelle is lány."




Isabelle Lightwood
Gyönyörű és halálos. Ez a legpontosabb leírás, amit lehet róla adni. Ha a családjáról van szó bármit képes lenne megtenni. Amilyen zseniális harcos, annyira szörnyen főz. 

"A lány gyönyörű volt, olyan típus, akit Clary szívesen lerajzolt volna – magas és valószínűtlenül karcsú, hosszú fekete hajzuhataggal. Clary még ilyen távolságból is látta a vörös követ a nyaka előtt. Úgy lüktetett a táncparkett lámpáinak fényében, mint egy önálló, test nélküli szív."



Simon Lewis
Esetlen nerd. Tökéletes leírás. A történet nagy részében nem tud kitörni ebből a sztereotípiából, ám a végén mikor szükség van rá, lép és megmenti a napot. Meglepő fordulatot vesz ezzel a történet és a karakterfejlődése is. 

"– Simon! – kiáltotta Clary, és megragadta barátja karját. 
– Mi van? – Simon meglepetten nézett rá. – Igazából nem feküdtem le anyukáddal, tudod. Csak megpróbáltam felhívni magamra a figyelmedet. Nem mintha anyukád nem lenne nagyon vonzó nő a korához képest."



Magnus Bane
Minden idők legcsodálatosabb boszorkánymestere. Stílusos, vicces, egyedi és még nap estig sorolhatnám. Ikonikus mondatok, izgalmas fordulatok. Akárhányszor feltűnik a könyvben bearanyozza a pillanatokat.

"– Tetszik a buli? 
(…) 
– Valaminek a tiszteletére rendezted? 
– A macskám születésnapja van. 
– Ó! – Clary megint körülnézett. – És hol van a macskád? 
Magnus Bane komoly tekintettel egyenesedett ki. – Nem tudom. Megszökött."

BORÍTÓK


A borítók közül nekem egyértelműen az újabb verzió a kedvencem. Imádom a színeket, a grafikát, a hangulatot. A borító mellett persze, nem feledkezhetünk egy a csodálatos gerinc dizájnról, amely a sorozat többi részével együtt egy gyönyörű rajzot hoz ki.

Az első kiadás borítója nekem nem nyerte le a tetszésem. A színek nem éppen az én ízlésemnek tetszőek és a rajta lévő fények nekem túlságosan hivalkodóak. 

A 10. évfordulós kiadás egyszerűen lenyűgöző. Minimalista, kellemes és gyönyörű. Tökéletes gyűjtői példány.



VÉGSŐ ÉRTÉKELÉS
☆☆☆☆☆

🎵PLAYLIST🎵
🎵Demi Lovato - Heart by heart🎵
🎵The Cab - Angel with a shotgun🎵
🎵Ruelle - This is the Hunt🎵
🎵Ruelle - War of Hearts🎵
🎵Ruelle - Monsters🎵
🎵Ruelle - Madness🎵

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése